Szüksége van otthoni partícióra Linux használatakor?
A legtöbb Linux-disztribúció alapértelmezés szerint támogatja a lemezterület három részre való átszervezését válaszfalak a Linux telepítési folyamata során:
- Gyökér: Nem cserepartíció, ahol a fájlrendszer megy, és amely szükséges a Linux rendszer indításához.
- itthon: A felhasználói és konfigurációs fájlokat elkülönítve tartja az operációs rendszer fájljaitól.
- Csere: Ha a rendszerből kifogy a RAM, az operációs rendszer áthelyezi az inaktív oldalakat a RAM-ból ebbe a partícióba.
Ezek közül az otthoni és a cserepartíciók az elmúlt években egyre vitatottabbakká váltak.
Külön otthoni partícióra van szüksége?
Ha megvan telepítette az Ubuntut és az Ubuntu telepítésekor az alapértelmezett beállításokat választotta, akkor nem lesz otthoni partíciója. Az Ubuntu általában csak két partíciót hoz létre – a root és a swap partíciót.
Az otthoni partíció fő oka az, hogy el kell választani a felhasználói fájlokat és a konfigurációs fájlokat az operációs rendszer fájljaitól. Az operációs rendszer fájljainak a felhasználói fájloktól való elkülönítésével szabadon frissítheti operációs rendszerét anélkül, hogy fennállna a fényképei, zenéi, videói és egyéb adatai elvesztésének veszélye.
Egyéb okok miatt érdemesebb külön otthoni partíciót létrehozni:
- A későbbi nagy otthoni partícióra való áttérés sokkal egyszerűbb.
- Ha nagyon sok kis fájlt tárol a saját mappájában, ez lelassíthatja a gyökér fájlrendszer fájljaihoz való általános hozzáférést is.
- Ha az otthoni partíció teljesen megtelik, a fájlrendszer nem fog összeomlani.
- Sikertelen rendszerfrissítés esetén az otthoni partíción lévő összes adat biztonságban marad.
- Az operációs rendszer újratelepítése sokkal gyorsabb, ha minden adatfájl külön otthoni partíción található.
- Egyes swap- és fájlrendszer-területek, például az ideiglenes fájlok vagy a cserefájlok gyakran elérhetők. Az otthoni partíció gyors SSD-meghajtón való tárolása, valamint a csere- és gyökérpartíciók szabványos meghajtón való tárolása meghosszabbíthatja az SSD-meghajtó élettartamát. Legyen azonban tudatában annak, hogy a használattól függően ez jelentősen lelassíthatja a rendszert – SOKAT tönkreteszi a szilárdtestalapú meghajtó előnyeit, és az egész okot, amiért be kell helyezni.
Az Ubuntu alapértelmezett partíciós szerkezete
Tehát miért nem ad az Ubuntu alapértelmezés szerint külön otthoni partíciót?
Az Ubuntu saját mappát hoz létre, a home mappa alatt pedig almappákat talál a zenék, fényképek és videók számára. Az összes felhasználóspecifikus konfigurációs fájl a saját mappájában tárolódik. (Alapértelmezés szerint rejtve vannak). Ez a struktúra megfelel a dokumentumok és beállítások beállításának, amely régóta a Windows része.
Nem mind Linux a disztribúciók hasonlóan viselkednek, és előfordulhat, hogy egyesek nem biztosítanak konzisztens frissítési útvonalat. Egyes esetekben szükség lehet az operációs rendszer újratelepítésére egy későbbi verzió eléréséhez. Ebben az esetben hasznos az otthoni partíció, mivel megtakarítja az összes fájl kimásolását a gépről, majd utána vissza.
Csak azért, mert külön otthoni partíciója van, még nem jelenti azt, hogy már nincs rá szüksége készítsen biztonsági másolatot. Bármely partíció meghibásodhat, és a biztonsági mentés védi az összes fontos fájlt az otthoni partíción.
Mekkora legyen az otthoni partíció?
Ha csak egy Linux disztribúciót tervez telepíteni a számítógépére, akkor az otthoni partíció lehet állítsa be a merevlemez méretére, mínusz a gyökérpartíció méretével és a swap méretével partíció.
Ha például 100 gigabájtos merevlemezt használ, hozzon létre egy 20 gigabájtos gyökérpartíciót az operációs rendszer számára és egy 8 gigabájtos swap fájlt. Ez a kiosztás 72 gigabájtot hagy egy otthoni partíció számára.
Ne feledje azonban, hogy a gyökérpartíción is elegendő helynek kell lennie a telepíteni kívánt programok számára. Otthoni rendszerhez (böngésző, zenelejátszó, szövegszerkesztő) ~25-30 GB megfelelőnek kell lennie – de a modern meghajtók viszonylag olcsók mellett miért ne tennének meg 50-60 GB-ot?
Valószínűleg jó ötlet egy olyan swap partíciót létrehozni, amely nagyjából megegyezik a RAM méretével. Így tudja, hogy a swap partícióban van hely olyan dolgokra, mint például a számítógép hibernálása.
Ha telepítve van a Windows és az kettős rendszerindítás Linux alatt akkor dönthet úgy, hogy valami mást csinál.
Nehéz olvassa el a Linux partíciókat a Windows használatával. Ennek megfelelően egy hatalmas otthoni partíció létrehozása nem megfelelő út. Ehelyett hozzon létre egy szerény otthoni partíciót a konfigurációs fájlok tárolására (mondjuk legfeljebb 1 gigabájt). Ezután hozzon létre egy FAT32 partíciót a lemezterület többi részére, ahol zenét, fényképeket, videókat és egyéb fájlokat tárolhat. Ez a FAT32 partíció bármelyik operációs rendszerről elérhető.
Mi a helyzet a kettős rendszerindítású Linux-szal Linuxszal?
Ha több kettős rendszerindítást végez Linux disztribúciók, megoszthat egy otthoni partíciót mindegyik között, ha figyelembe vesz néhány technikai rendelkezést. A legnagyobb? Szoftververziók. A különböző disztribúciók a főbb alkalmazások különböző verzióit használják. Mivel a felhasználóspecifikus konfigurációs fájlok a kezdőkönyvtárba írnak, a disztribúciók szinkronon kívüli alkalmazásokkal történő használata a fájlok megsérüléséhez vagy teljes elvesztéséhez vezethet.