Útmutató a Linux-csomagokhoz

A csomag új szoftvereket szállít és tart karban Linux alapú számítógépekhez. Ahogy a Windows alapú számítógépek futtatható telepítőprogramokra támaszkodnak, a Linux Az ökoszisztéma a szoftvertárolókon keresztül felügyelt csomagoktól függ. Ezek a fájlok szabályozzák a programok hozzáadását, karbantartását és eltávolítását a számítógépen.

Mi az a csomag?

A csomag egy feladatot végrehajtó fájlok gyűjteményéből áll. Például a népszerű képszerkesztő program, ZSINÓR, csomagon keresztül terjeszti. Ezen belül a GIMP-nek futtatásához szükséges összes fájl egy rendezett archívumban jelenik meg. Ezenkívül a csomag tartalmaz egy kis fájlt, amely fontos metaadatokat tartalmaz a programról.

Miért a csomagok?

Mert minden Linux-számítógép vagy szerver mást használ szoftver– beleértve a különböző rendszermagokat is – a fejlesztők nem tudják garantálni, hogy egy „Linux program” megfelelően fog futni bármely számítógépen. Az interoperabilitási probléma megoldása érdekében a csomagok tartalmazzák a jegyzéket

függőségek, vagy azoknak a programoknak és verzióknak a listája, amelyeknek meg kell felelniük ahhoz, hogy a csomagolt szoftver megfelelően fusson egy adott számítógépen.

Hogyan használom a csomagokat?

A Linux számos különböző típusú csomagkezelőt támogat. Mindegyik ugyanazt az alapvető funkciót látja el az új programok telepítésében és kezelésében, de mindegyik használ egy kicsit különböző tető alatti architektúra és különböző felhasználói felületek a csomagkezelő magjának végrehajtásához feladatokat.

Az általános csomagkezelő rendszerek a következők:

• DPKG: A Debian-alapú disztribúciók alapcsomagkezelője.
• Apt: A DPKG rendszer kezelőfelülete, amely Debian-alapú disztribúciókban található, mint például az Ubuntu, a Linux Mint és az Elementary OS.
• Apt-get: Funkciókban gazdagabb front-end a DPKG rendszerhez, amely a Debian-alapú disztribúciókban található.
• FORDULAT: A Red Hat-alapú disztribúciókban található alapcsomagkezelő, mint például a Red Hat Enterprise Linux, a CentOS és a Fedora.
• Yum: Az RPM rendszer front-endje, amely Red Hat alapú disztribúciókban található.
• Dnf: Szolgáltatásokban gazdagabb kezelőfelület az RPM rendszerhez.
• ZYpp: Megtalálható a SUSE-ban és az OpenSUSE-ban.
• Pacman: Az Arch Linux alapú disztribúciók csomagkezelője.

Az adott csomagkezelőtől függetlenül a szoftver karbantartási folyamata egy Linux alapú számítógépen általában ugyanaz. Elindít egy szoftverkatalógust, amely egy vagy több programból olvas adattárak (adott platformra optimalizált szoftverek archívuma). Válassza ki a telepíteni vagy eltávolítani kívánt szoftvert a grafikus katalóguson keresztül, vagy használjon shell-munkamenetet a parancsok kézi végrehajtásához.

Mi a csomag alternatívája?

Bár a csomagok továbbra is a bevált módszer a Linux-szoftverek terjesztésére, az utóbbi években az alternatív technológiák célja a szoftverkezelés egyszerűsítése. Például az új Snap formátum a programokat önálló, izolált objektumokként kezeli, amelyek a saját védett területükön futnak, így nem „függőek a függőségektől”.

Ezen kívül a igazán old-school szoftvertelepítési módszer forrásból történő fordítást igényel. Ez a folyamat kevésbé elterjedt, mint korábban, bár a Linux veteránok és a Slackware rajongók még mindig ezt teszik. A forrásból fordítás telepítéséhez be kell szereznie egy program tényleges kódját, amelyet ezután le kell fordítania és telepítenie kell a saját számítógépére. Ez a folyamat elméletileg hatékonyabb – a telepítés az adott számítógépre van optimalizálva –, de általában a saját szoftverük fejlesztéséhez szokott emberek számára ez egy hatékony felhasználói stratégia.