A Mac merevlemezének frissítése
Frissítés a merevlemez az egyik legnépszerűbb Mac DIY projektek. A Mac vásárlók általában az Apple által kínált minimális konfigurációjú számítógépet vásárolják, majd hozzáadják külső tárhely vagy cserélje ki a belső hardver szükség esetén nagyobbal.
Nem minden Mac gépen van felhasználó által cserélhető merevlemez. De bizonyos körülmények között akár egy zárt Mac meghajtót is kicserélhet. Általában ez azt jelenti, hogy el kell vinni egy hivatalos szolgáltatóhoz.
Megpróbálhatja saját maga is cserélni a meghajtót, de előbb meg kell ismerkednie a folyamattal. A számítógép kinyitása a garancia érvényét is vonhatja.
Mikor érdemes merevlemezt frissíteni
A fő ok, amiért érdemes merevlemezét bővíteni, egyszerű: cserélje ki egy nagyobbra, ha elfogy a hely.
De más lehetőségeket is találhat a frissítésre. Egyes felhasználók folyamatosan törlik a kevésbé fontos vagy szükségtelen dokumentumokat és alkalmazásokat, hogy megakadályozzák a meghajtó megtelését. Ez nem rossz gyakorlat, de ha úgy találja, hogy a meghajtója 90%-hoz közelít (10% vagy kevesebb szabad hely), akkor mindenképpen ideje nagyobb meghajtót telepíteni. Ha átlépi a 10%-os küszöböt,
A frissítés további okai közé tartozik az alapvető teljesítmény növelése egy gyorsabb meghajtó telepítésével, valamint az energiafogyasztás csökkentése az újabb, energiahatékonyabb meghajtókkal. És ha problémák kezdenek lenni egy meghajtóval, cserélje ki, mielőtt adatvesztést szenvedne.
Merevlemez interfész
Az Apple használta SATA (Serial Advanced Technology Attachment) meghajtó interfészként a PowerMac G5 óta. Ennek eredményeként szinte az összes jelenleg használt Mac-en van SATA II vagy SATA III merevlemez. A kettő közötti különbség az interfész maximális áteresztőképessége (sebessége). Szerencsére a SATA III merevlemezek visszamenőleg kompatibilisek a régebbi SATA II interfésszel, így nem kell foglalkoznia az interfész és a meghajtó típusának megfeleltetésével.
Merevlemez fizikai mérete
Az Apple egyaránt használ 3,5 hüvelykes merevlemezeket – főként asztali kínálatában – és 2,5 hüvelykes merevlemezeket a hordozható kínálatában és a Mac miniben. Maradjon egy olyan meghajtónál, amelynek fizikai mérete megegyezik a cserélni kívánt meghajtóval.
A 3,5 hüvelykes meghajtó helyett telepíthető egy 2,5 hüvelykes formátumú meghajtó, de ehhez adapterre van szükség.
A merevlemezek típusai
A meghajtók két kiemelkedő kategóriája a tányéralapú és a szilárdtestalapú. A tányér alapú meghajtókat ismerjük a legjobban, mivel ezeket nagyon régóta használják számítógépekben adattárolásra. Szilárdtest-meghajtók, amelyeket általában SSD-nek neveznek, viszonylag újak. Ezek alapúak flash memórián, rokon a USB meghajtó vagy a memóriakártyát egy digitális fényképezőgépben. Az SSD-ket nagyobb teljesítményre tervezték, és rendelkezhetnek SATA interfésszel, így a meglévő merevlemezek beugró cseréjeként működhetnek. Egyesek használhatják a PCIe interfész a még gyorsabb általános teljesítmény érdekében.
Az SSD-knek két fő előnye és két fő hátránya van a tányéros unokatestvéreikkel szemben. Először is gyorsak. Nagyon nagy sebességgel tudnak adatokat olvasni és írni, gyorsabban, mint bármely jelenleg elérhető tányér-alapú meghajtó a Mac számára. Emellett nagyon kevés energiát fogyasztanak, így remek választás notebookokhoz vagy egyéb akkumulátorral működő eszközökhöz.
Legfőbb hátrányuk a tárolási méret és a költség. Gyorsak, de nem nagyok. A legtöbb az 1 TB alatti tartományba tartozik, 512 GB vagy annál kevesebb a norma. Ha 1 TB-os SSD-t szeretne 2,5 hüvelykes formátumban (a SATA III interfésszel használt típus), készüljön fel több száz dollár kiadására. Az 512 GB azonban jobb alku.
De ha gyorsaságra vágyik (és a költségvetés nem döntő tényező), SSD-k lenyűgözőek. A legtöbb SSD a 2,5 hüvelykes formátumot használja, így beépülő modulokkal helyettesítheti a korai MacBook modellt, MacBook Pro, MacBook Air, és Mac mini. A 3,5 hüvelykes meghajtót használó Mac számítógépekhez adapterre lesz szükség a megfelelő rögzítéshez. A jelenlegi Mac-modellek PCIe interfészt használnak, ezért az SSD-nek nagyon eltérő formátumot kell használnia, így a tárolómodul jobban hasonlít a memóriamodulhoz, mint egy régebbi merevlemezhez.
Ha a Mac számítógépe PCIe interfészt használ a tároláshoz, győződjön meg arról, hogy a vásárolt SSD kompatibilis az adott Mac géppel.
A tányér alapú merevlemezek többféle méretben és forgási sebességben kaphatók. A gyorsabb forgási sebesség gyorsabb hozzáférést biztosít az adatokhoz. Általánosságban elmondható, hogy az Apple 5400 RPM-es meghajtókat használt notebookjaihoz és Mac miniihez, és 7400 RPM-es meghajtókat az iMacekhez és a régebbi Mac Prokhoz. Vásárolhat notebook merevlemezeket, amelyek gyorsabban forognak 7400 RPM-en, valamint 3,5 hüvelykes meghajtókat, amelyek 10 000 RPM-en forognak. Ezek a gyorsabban forgó meghajtók több energiát fogyasztanak, és általában kisebb a tárolókapacitásuk, de növelik az általános teljesítményt.
Merevlemezek telepítése
Merevlemez beszerelés általában meglehetősen egyszerű, bár magának a merevlemeznek a elérésének pontos eljárása mindegyiknél más és más Mac modell. Az Mac Pro négy meghajtórekesz van, amelyek szerszám nélkül be- és kicsúsztathatók. Az iMac vagy Mac miniazonban kiterjedt szétszerelést igényelhet, csak hogy eljusson a merevlemez helyére.
Mert az összes merevlemez ugyanazt használja SATA alapú interfész, a meghajtó cseréjének folyamata, ha egyszer hozzáfér, nagyjából ugyanaz. Az SATA interfész használ két csatlakozó. Az egyik a teljesítményt, a másik az adatokat szolgálja. A kábelek kicsik és könnyen csatlakoztathatók. Nem lehet rossz csatlakozást létrehozni, mert minden bemenet eltérő méretű, és nem fogad semmit, csak a megfelelő dugót. Neked sincs ilyened jumperek SATA alapú merevlemezeken való konfiguráláshoz. Mindezek a tényezők egyszerű folyamattá teszik a SATA-alapú merevlemez cseréjét.
Hőérzékelők
A Mac Pro kivételével minden Mac gépen hőmérséklet-érzékelők vannak a merevlemezhez csatlakoztatva. Amikor kicserél egy meghajtót, a hőmérséklet-érzékelőt vissza kell csatlakoztatnia az új meghajtóhoz. Az érzékelő egy apró eszköz, amely külön kábelre van csatlakoztatva.
Általában lehúzhatja az érzékelőt a régi meghajtóról, és egyszerűen visszahelyezheti az új tokjába. A kivételek a 2009 végén iMac és a 2010-es Mac mini, amelyek a merevlemez belső hőérzékelőjét használják. Ezeknél a modelleknél ki kell cserélni a merevlemez egy ugyanattól a gyártótól, vagy vásároljon egy új érzékelőkábelt az új meghajtóhoz.