Hogyan működik a Plug and Play technológia?

Legtöbbünk természetesnek tekinti, hogy csatlakoztathat egy egeret vagy más alkatrészt, és azonnal működik. De ez nem mindig volt így. Ma már eltávolíthatja a grafikus kártya asztali számítógépről, cserélje ki egy új, kompatibilis modellre, kapcsolja be a rendszert, és használjon mindent a szokásos módon. Évtizedekkel ezelőtt ez a folyamat órákig tarthatott.

A modern kompatibilitást a Plug and Play (PnP) technológia fejlesztése és széles körben elterjedt alkalmazása tette lehetővé.

Mi az a Plug and Play?

A Plug and Play – nem tévesztendő össze az Univerzális Plug and Play-el (UPnP) – olyan operációs rendszer-szabványok összessége, amelyek lehetővé teszik a hardver csatlakoztatását az automatikus eszközészlelésen és -konfiguráción keresztül. A Plug and Play előtt a felhasználóknak manuálisan kellett módosítaniuk az összetett beállításokat (például dip-kapcsolókat, jumperblokkokat, I/O-címeket, IRQ-t és DMA-t), hogy a hardver megfelelően működjön. Az ilyen kézi konfiguráció a tartalék opció a Plug and Play funkcióval. Bekapcsolható, ha egy eszközt nem ismer fel, vagy nem kapcsol be automatikusan.

A Plug and Play története

Ha korábban otthon a semmiből építette fel a számítógépes rendszereket, talán emlékszik, milyen kihívást jelenthet az ilyen próbák elvégzése. Nem volt ritka, hogy a trükközők egész hétvégéket szenteltek a hardver telepítésének, a firmware vagy szoftver betöltésének, a hardver és a BIOS beállítások konfigurálásának, az újraindításnak és a hibaelhárításnak. Mindez megváltozott a Plug and Play megjelenésével.

A Plug and Play általánossá vált a bevezetése után Microsoft Windows 95 operációs rendszer. Annak ellenére, hogy hasonló technológiát alkalmaztak a korábbi operációs rendszerekben, beleértve a korai mac OS-t és a Linuxot is, a Windows-alapú számítógépek gyors növekedése általánossá tette a Plug and Play kifejezést.

Kezdetben a Plug and Play nem volt tökéletes. Az eszközök időnkénti meghiúsulása a megbízható önkonfigurálásban vezetett a Plug and Pray kifejezéshez. Végül iparági szabványokat és integrált azonosító kódokat vezettek be, amelyek lehetővé tették a hardverek számára az alkatrészek jobb azonosítását és beépítését. Idővel az új operációs rendszerek megoldották a gyakori problémákat, ami jobb és egyszerűbb felhasználói élményt eredményezett.

Plug and Play használata

A Plug and Play működéséhez a rendszernek háromirányú kompatibilitással kell rendelkeznie az operációs rendszer között, a BIOSés a Plug and Play összetevő.

Az a szép dolog a Plug and Play-ben, hogy mindezt felhasználóként láthatatlannak kell lennie. Egyszerűen csak csatlakoztat egy új eszközt, és már működik. Az operációs rendszer automatikusan észleli a változást, és a rendszer megvizsgálja az új hardver információit, hogy lássa, mi az. A hardvertípus azonosítása után a rendszer betölti a megfelelő szoftvert (úgynevezett eszközillesztőket), hogy működjön. Ezután lefoglalja az erőforrásokat, feloldja az ütközéseket, konfigurálja a beállításokat, és értesíti az új eszköz más illesztőprogramjait vagy alkalmazásait, hogy minden együtt működjön. Mindez minimális felhasználói bevonással történik, ha egyáltalán van ilyen.

Egyes hardverek, például az egerek és a billentyűzetek teljesen működőképesek lehetnek a Plug and Play segítségével. Mások, mint pl hangkártyák és videó grafikus kártyák, a termékhez mellékelt szoftver telepítése szükséges az automatikus konfigurálás befejezéséhez. Ez általában néhány kattintással kezdődik a telepítési folyamat elindításához, majd egy mérsékelt várakozást követ, amíg befejeződik.

Egyes Plug and Play interfészek, mint pl PCI és PCI Express, a számítógépet ki kell kapcsolni, mielőtt hozzáadná vagy eltávolítaná. Egyéb Plug and Play interfészek, például PC-kártya (általában laptopokon található), ExpressCard (általában laptopokon is), USB, HDMI, Firewire (IEEE 1394), és Villámcsapás, lehetővé teszi a hozzáadást és eltávolítást a rendszer működése közben – ezt gyakran hot-swap-nak nevezik.

A belső Plug and Play összetevőkre vonatkozó általános szabály az, hogy egy összetevőt csak akkor szabad telepíteni vagy eltávolítani, ha a számítógép ki van kapcsolva. A külső Plug and Play eszközök bármikor telepíthetők vagy eltávolíthatók. Javasoljuk, hogy használja a rendszer Hardver biztonságos eltávolítása funkcióját (MacOS és Linux eszközökön Kiadás), amikor a számítógép bekapcsolt állapotában leválaszt egy külső eszközt.