Mindent a Linux/Unix parancsról: expr

Az expr segédprogram a Linux A shell összefűzi az argumentumokat, majd az eredményt Tcl-kifejezésként értékeli, visszaadva az értéket a standard kimenetre.

A Tcl-kifejezésekben engedélyezett operátorok a C-kifejezésekben engedélyezett operátorok egy részhalmazát képezik, jelentésük és elsőbbségük megegyezik a megfelelő C-operátorokkal. Kifejezések szinte mindig számszerű eredményeket adnak (egész vagy lebegőpontos értékek).

Szinopszis

A parancs a következő általános formát ölti:

expr arg1 arg2 ...

Operandusok

A Tcl kifejezés operandusok, operátorok és zárójelek kombinációjából áll. Az operandusok és az operátorok, valamint a zárójelek között szóköz használható; a kifejezés utasításai figyelmen kívül hagyják.

A lebegőpontos számok az ANSI-kompatibilis C-fordítók által elfogadott bármely módon megadhatók (kivéve, hogy a f, F, l, és L utótagok használata a legtöbb telepítésben nem megengedett). Például a következők mindegyike érvényes lebegőpontos szám: 2.1, 3., 6e4, 7,91e+16. Ha a numerikus értelmezés nem lehetséges, akkor egy operandust karakterláncként hagynak meg, és csak korlátozott számú operátor alkalmazható rá.

Az operandusok a következő módok bármelyikén megadhatók:

• Numerikus értékként, akár egész, akár lebegőpontos.
• Tcl változóként, standard használatával $ jelölés. A változó értéke lesz operandus.
• Kettős idézőjelbe zárt karakterláncként. A kifejezéselemző fordított perjelet, változót és parancshelyettesítést hajt végre az idézőjelek közötti információkon, és az eredményül kapott értéket használja operandusként.
• Kapcsos zárójelbe zárt madzagként. A nyitott kapcsos kapcsos zárójel és a hozzáillő zárt kapcsos zárójel közötti karakterek operandusként használatosak, helyettesítések nélkül.
• Tcl-parancsként, zárójelben. A parancs végrehajtásra kerül, és annak eredményét használja operandusként.
• Olyan matematikai függvényként, amelynek argumentumai rendelkeznek az operandusok fenti formáival, mint pl bűn($x).

Ahol a fenti helyettesítések előfordulnak (például idézőjeles karakterláncokon belül), azokat a kifejezés utasításai hajtják végre. Előfordulhat azonban, hogy a parancselemző egy további helyettesítési réteget már végrehajtott a kifejezésprocesszor meghívása előtt.

Néhány példa egyszerű kifejezésekre tegyük fel a változót a értéke 3 és változója van b 6-os értéke van. Ezután az alábbi sorok bal oldalán található parancs a sor jobb oldalán adja meg az értéket:

expr 3,1 + $a6,1
2. kifejezés + "$a.$b"5.6
kif 4*[hossz "6 2"]8
expr {{word one} < "szó $a"}0

Üzemeltetők

Az érvényes operátorok az alábbiakban vannak felsorolva, csökkenő sorrendben:

• - + ~ !: Unáris mínusz, unáris plusz, bitenként NEM, logikai NEM. Ezen operandusok egyike sem alkalmazható karakterlánc-operandusokra, és bitenkénti NOT csak egész számokra alkalmazható.
• * / %: Szorzás, osztás, maradék. Ezen operandusok egyike sem alkalmazható karakterlánc-operandusokra, a maradék pedig csak egész számokra alkalmazható. A maradék mindig ugyanazzal az előjellel rendelkezik, mint az osztó, és az abszolút értéke kisebb, mint az osztó.
• + -: Összeadás és kivonás. Bármilyen numerikus operandusra érvényes.
• << >>: Bal és jobb váltás. Csak egész operandusokra érvényes. A jobbra eltolás mindig az előjelbitet továbbítja.
• < > <= >=: Logikai érték kisebb, nagyobb, kisebb vagy egyenlő, és nagyobb vagy egyenlő. Minden operátor 1-et ad, ha a feltétel igaz, ellenkező esetben 0-t. Ezeket az operátorokat karakterláncokra és numerikus operandusokra is lehet alkalmazni, ebben az esetben karakterlánc-összehasonlítást használunk.
• == !=: Logikai egyenlő és nem egyenlő. Minden operátor nulla/egy eredményt ad. Minden operandustípusra érvényes.
• &: Bitenként ÉS. Csak egész operandusokra érvényes.
• ^: Bitenként kizárólagos VAGY. Csak egész operandusokra érvényes.
• |: Bitenként VAGY. Csak egész operandusokra érvényes.
• &&: Logikai ÉS. 1 eredményt ad, ha mindkét operandus nem nulla, ellenkező esetben 0. Csak logikai és numerikus (egész vagy lebegőpontos) operandusokra érvényes.
• ||: Logikai VAGY. 0 eredményt ad, ha mindkét operandus nulla, ellenkező esetben 1. Csak logikai és numerikus (egész vagy lebegőpontos) operandusokra érvényes.
• x?y:z: Ha-akkor-más, mint a C-ben. Ha x nem nullára értékeli ki, akkor az eredmény az értéke y. Ellenkező esetben az eredmény az értéke z. Az x az operandusnak numerikus értékkel kell rendelkeznie.

Az egyes kezelők által elért eredményekről bővebben a C kézikönyvben olvashat. Minden bináris operátorok csoportosítsa balról jobbra ugyanazon a prioritási szinten. Például a parancs.

kifejezés 4*2 < 7

0-t ad vissza.

Az &&, ||, és ?: Az operátorok „lusta kiértékeléssel” rendelkeznek, csakúgy, mint a C-ben, ami azt jelenti, hogy az operandusok nem kerülnek kiértékelésre, ha nem szükségesek az eredmény meghatározásához. Például a parancs

expr {$v? [a]: [b]}

csak az egyik [a] vagy [b] értékétől függően ténylegesen ki lesz értékelve $v. Megjegyzendő azonban, hogy ez csak akkor igaz, ha a teljes kifejezést kapcsos zárójelek közé zárjuk; ellenkező esetben a Tcl elemző mindkettőt kiértékeli [a] és [b] mielõtt a expr parancs.

Matematikai függvények

A Tcl a következő matematikai függvényeket támogatja a kifejezésekben:

• abs(arg): Az abszolút értékét adja vissza arg. Arg lehet egész vagy lebegőpontos, és az eredményt ugyanabban a formában adjuk vissza.
• acos(arg): Az arc koszinuszát adja eredményül arg, a [0,pi] radián tartományban. Arg a [-1,1] tartományban kell lennie.
• mint a(arg): Az arc szinuszát adja vissza arg, a [-pi/2,pi/2] radián tartományban. Arg a [-1,1] tartományban kell lennie.
• atan(arg): Az arc tangensét adja vissza arg, a [-pi/2,pi/2] radián tartományban.
• atan2(x, y): Az arc tangensét adja vissza y/x, a [-pi, pi] radián tartományban. x és y mindkettő nem lehet 0.
• ceil(arg): A legkisebb egész értéket adja vissza, amely nem kisebb, mint arg.
• kötözősaláta(arg): A koszinuszát adja vissza arg, radiánban mérve.
• kényelmes(arg): A hiperbolikus koszinuszát adja eredményül arg. Ha az eredmény túlcsordulást okozna, hibaüzenet jelenik meg.
• kettős(arg): Ha arg lebegő érték, visszaadja arg, egyébként megtérít arg lebegőre, és visszaadja a konvertált értéket.
• exp(arg): A következő exponenciális értékét adja vissza arg, e**arg. Ha az eredmény túlcsordulást okozna, hibaüzenet jelenik meg.
• padló(arg): A legnagyobb integrálértéket adja vissza, amely nem nagyobb, mint arg.
• fmod(x, y): Az osztás lebegőpontos maradékát adja vissza x által y. Ha y értéke 0, hibaüzenet jelenik meg.
• hipotézis(x, y): Kiszámítja egy derékszögű háromszög befogójának hosszát (x*x+y*y).
• int(arg): Ha arg egy egész érték, visszaadja arg, egyébként megtérít arg egész számra csonkolással, és visszaadja a konvertált értéket.
• log(arg): A természetes logaritmusát adja vissza arg. Arg pozitív értéknek kell lennie.
• log10(arg): A 10-es alap logaritmusát adja eredményül arg. Arg pozitív értéknek kell lennie.
• hadifogoly(x, y): Kiszámítja az értékét x hatalomra emelték y. Ha x negatív, y egész számnak kell lennie.
• rand(): Lebegőpontos számot ad vissza nulláról egynél kisebbre, vagy matematikai értelemben a [0,1 tartományt. A vetőmag a gép belső órájáról származik, vagy manuálisan is beállítható a srand funkcióval.
• kerek(arg): Ha arg egy egész érték, visszaadja arg, egyébként megtérít arg egész számra kerekítéssel, és az átváltott értéket adja vissza.
• bűn(arg): A szinuszát adja vissza arg, radiánban mérve.
• sinh(arg): A hiperbolikus szinuszát adja eredményül arg. Ha az eredmény túlcsordulást okozna, hibaüzenet jelenik meg.
• sqrt(arg): A négyzetgyökét adja vissza arg. Arg nem negatívnak kell lennie.
• srand(arg): Az arg, amelynek egész számnak kell lennie, a véletlenszám-generátor magjának visszaállítására szolgál. Az első véletlen számot adja vissza az adott magból. Minden tolmácsnak megvan a maga magja.
• Cser(arg): A következő tangensét adja vissza arg, radiánban mérve.
• tanh(arg): A hiperbolikus tangensét adja eredményül arg.

Ezeken az előre meghatározott funkciókon kívül az alkalmazások további funkciókat is meghatározhatnak a használatával Tcl_CreateMathFunc().

Típusok, túlcsordulás és pontosság

Az egész számokat tartalmazó belső számítások C típussal történik hosszú, és minden lebegőpontos belső számítás a C típussal történik kettős. Egy karakterlánc lebegőpontossá alakításakor a rendszer kitevő túlcsordulást észlel, és Tcl hibát eredményez. A karakterláncból egész számmá való konvertáláskor a túlcsordulás észlelése a helyi C könyvtár egyes rutinjainak viselkedésétől függ, ezért megbízhatatlannak kell tekinteni. Mindenesetre az egész szám túlcsordulása és alulcsordulása általában nem észlelhető megbízhatóan a köztes eredményekhez. A lebegőpontos túlcsordulás és alulcsordulás a hardver által támogatott mértékben észlelhető, ami általában meglehetősen megbízható.

Az egész számok, lebegőpontos és karakterlánc-operandusok belső reprezentációi közötti átalakítás szükség szerint automatikusan megtörténik. Az aritmetikai számításokhoz egész számokat használunk, amíg valamilyen lebegőpontos számot nem vezetünk be, majd ezután lebegőpontos számot használunk. Például,

kifejezés 5/4

1-et ad vissza, míg.

kifejezés 5 / 4,0
expr 5 / ( [karakterlánc hossza "abcd"] + 0,0 )

mindkettő 1,25-öt ad vissza. A lebegőpontos értékeket mindig `` jellel adja vissza.'' vagy an e hogy ne tűnjenek egész értékeknek. Például,

expr 20,0/5,0

visszatér 4.0, nem 4.

String műveletek

A karakterlánc-értékek használhatók az összehasonlító operátorok operandusaiként, bár a kifejezéskiértékelő megpróbálja egész számként vagy lebegőpontos összehasonlítást végezni, amikor lehetséges. Ha az összehasonlítás egyik operandusa egy karakterlánc, a másik pedig numerikus értékkel rendelkezik, a numerikus operandus visszaalakítható karakterláncsá a C segítségével. sprintf formátum specifikátor %d egész számokhoz és %g lebegőpontos értékekhez. Például a parancsok:

expr {"0x03" > "2"}
expr {"0y" < "0x12"}

mindkettő 1-et ad vissza. Az első összehasonlítás egész számok összehasonlításával, a második pedig karakterlánc-összehasonlítással történik, miután a második operandust karakterláncsá alakították. 18. Mivel a Tcl hajlamos az értékeket számokként kezelni, amikor csak lehetséges, általában nem jó ötlet olyan operátorokat használni, mint pl. == ha valóban karakterlánc-összehasonlítást szeretne, és az operandusok értékei tetszőlegesek lehetnek; ezekben az esetekben jobb a húr parancs helyett.